Gyöngyvérről egy picit mesélnék akkor bővebben. Ő egy magyar sportló, kanca, 13 éves múlt. Március-május között került hozzám. Sajnos sok problémával kellett megküzdenünk már az elején, az első lábával voltak problémák, meszesedett a csontja, és nyomott egy ideget. Eleinte nem látszott semmi, egyik pillanatról a másikra viszont sántított és billegni kezdett az elejére. Állatorvos, röntgen, majd műtét. Ezután kérdéses volt, hogy kiújulnak-e a problémák, mert azért egy ideg elvágása nem feltétlenül rizikómentes. Szerencsére azóta semmi baja, egy kis lábadozási idő után, újra friss, és szívesen dolgozik, nem fájlalja a lábát, satöbbi. Egy nagyon ragaszkodó ló. Az első pillanattól bújik oda hozzám, követ kötőfék nélkül, és semmit nem kellett erőlködnöm, hogy olyan legyen közöttünk a kapcsolat, amilyen. Nem mondom, azért vigyázok a viszonyunkra, igyekszem megtartani. Kicsit szemtelen, ha nem ő a figyelem középpontja, mániája kaparni, lökdösni, satöbbi. Lovaglásilag nem túl nehéz ló, nagyjából annyit megy, amennyit kell, jól kiülhető, szép jármódjai vannak. A tarkóját nem túl nehéz ellazítani, általában keresi a támaszkodást, vágtában nehezebb megtalálni. Nem túl parázós ló. Nem túl sok rossz mozdulata volt alattam, egy-két megugrás, megemelgetésen kívül, soha nem bakolt, vagy ágaskodott. Nem is estem róla még ezalatt az idő alatt. Tanulékony ló, pedig már tényleg nem a fiatal pacik korosztályába sorolható. Ugrani nagyon szeret, meg is erőlteti magát, gyönyörű látványt tud nyújtani a rudakon. A nehezebb idomítólovaglásos feladatokhoz, nem túl sok a türelme, viszont ezekre is könnyen meg lehet tanítani, játékos módszerekkel. Ha nem görcsöl rá a lovas a feladatra, akkor nagyon együttműködő kis paci. (: